Amikor pár hete kikerültek az első menekültellenesnek titulált plakátok a nemzeti konzultáció nyomán, akkor pár barátommal kicsit átrágtuk az egész helyzetet. Ahogyan azt várni lehetett az úgynevezett demokratikus baloldal azonnal ráugrott a témára. Valami igazuk biztos volt abban, hogy idegenellenes, a bevándorlók/menekültek számára sértőek lehetnek a plakátok, az viszont nem tűnt fel nekik, hogy magyarul van írva, feltehetően tehát magyaroknak szánták, így ez nem menekültkérdés, hanem belpolitikai kampány. Ezek után, szembemenve a legtöbb magyar választó véleményével, kiálltak az összes menekült befogadása mellett, amivel szépen tökön lábon lőtték magukat, dobva a Fidesznek pár százalék plusz támogatottságot, maguktól meg legalább ugyanannyi választót ellökve. Arról már nem is beszélve, hogy a menekültek valószínűleg nem fognak egyhamar elfogyni, így ez a probléma ki fog tartani legalább a következő választásokig, szállítva a Fidesz újabb győzelmét.

Mintha erre elkezdtek volna ráeszmélni az utóbbi napokban a baloldalon is, és elgondolkozni azon, hogy mit lehetett volna másképp csinálni. Azt azonban nem tudom elhinni, hogy ennyire dilettánsok lennének. Inkább olyan érzésem van, hogy a kötelező morgás mellett mindenki lelkesen asszisztál az újabb Fidesz győzelemhez. "Védelmükre" kelve, nekem is kényelmes lenne 10%-os támogatottság mellett a parlamentből pofázni, mindenféle felelősség nélkül, ahogy azt ellenzékből lehet, sőt, Magyarországon kötelező megcsinálni.

Végül is, kicsit sem álszent, hogy az az oldal tartja súlyosabb problémának a kivándorlást a bevándorlóknál, amelyik ikonikus vezér alakja pár éve még a következőket monda: "El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!"

Köszöntelek bennetek Feleim, a cukinácik, narancsbolsik, komcsik és ballibek országában.
Abban az országban, ahol állítólag diktatúra van, ami minden héten megbukik. Abban az országban, melyben csakis neked lehet igazad, a másikat fizetik, hogy támogasson másokat.
Abban az országban, amelyet magyarnak nevezünk, mégis, sokan magyar állampolgárként magyar nyelven szidják a magyarokat. Mintha ők valami felsőbb kaszt lennének. Taps nekik.
Abban az országban, melyben az emberi értékeknél fontosabb, hogy ki melyik pártra szavazott. Mert az az alapvető intelligencia nincs meg, hogy megismerjék a másikat, mielőtt egy életre eltemetnék magukban.
Hallgatják szeretett vezéreik hangzatos szólamait, majd anélkül, hogy jelentésüket felfognák, böfögik vissza a nagyvilágba, mantrázva az adott hétre kiadott parancsot. Mert gondolkozni luxus. Aki nem ért velük egyet, az náci. Vagy zsidó bérenc. Esetleg fideszes birka.
Megpróbálni értelmesen beszélgetni egy eltérő véleményen levővel, ugyan már, hülyeség, még a végén valami értelmes dolog születne belőle, és bezavarna az egybites agyuk működésében, és kezdődne a szokásos szöveg: „Nem beszélek olyannal, akik x-y pártra szavaznak”. Hát igen, elég gyors megoldás a menekülésre, amikor nincs saját érvük. Remélem, egyszer elérek olyan magasságokba, mint ők, hiszen a tudatlanság boldogság, és ők szemmel láthatólag roppant mód vidámak.
Rövid első bejegyzésem zárásaként: Szeretek itt élni, nehezen hagynám itt ezt az országot, az összes árnyoldalának ellenére. De az emberek még mindig nagyon feltudnak bosszantani.